Könyvek:

http://film.virtus.hu/user_gfx/20090313/tn_aid3716_20090313203407_592.jpeg

 

 

 

1. Twilight

  • EPIZÓD: 1
  •  
  • FEJEZETEK SZÁMA: 24 fejezet + epilógus
  •  
  • ÍRTA: Stephenie Meyer
  •  
  • KIADÓ: Little, Brown and Company, New York, New York, USA
  •  
  • ÉV: 2005
  •  
  • OLDALSZÁM : 504
  •  
  • MAGYAR KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó, 2008
  •  
  • AJÁNLÁS: " A nővéremnek, Emily-nek, aki nélkül talán a történet még mindig befejezetlen lenne."
  •  
  • KEZDŐ IDÉZET: " De a jó és rossz tudásnak fájáról nem ehetsz: mert azon a napon, amikor annak gyümölcséből eszel, halálnak halálával halsz meg. "(Genezis, 2:17)
  •  
  • ELŐSZÓ: " Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok majd meghalni - bár az utóbbi hónapokban lett volna rá okom. Ám ha el is játszom a gondolattal , biztos nem így képzelem. Lélegzet-visszafolytva meredtem a vadász sötét szemébe, ő pedig nyájasan nézett rám a terem túlsó sarkából. Az a tudat vígasztalt, hogy ha már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, éppenséggel. És ez azért számít valamit... Nem néznék most farkasszemet a halállal, ha annak idején messzire elkerülöm Forks városát. Féltem. Nagyon féltem, de mégsem bántam meg, hogy így döntöttem. Ha az élet valóra váltja legmerészebb álmodat, akkor nincs mit megbánnod, ha ez az álom aztán véget ér. A vadász barátságosan mosolygott. És lassan elindult felém, hogy megöljön.  "
  •  
  • TARTALOM: " Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swann, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ideköltözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő... Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégnyagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik... Ne állj ellen, az Alkonyat úgyis leszáll! "
  • olvass bele :

  • Ez a nap különösen lassan telt el. Minden perc egy-egy órának tűnt. Maga az örökké valóság soha nem tűnt még ilyen soha véget nem érőnek, mint ez a nap. A napnak végre vége volt, de még előttem állt az egész éjszaka. Kilenc óra fele lefektettem Renesmee-t, aki az utóbbi időben rendkívüli változásokon ment keresztül. Eddig úgy nézett ki, mint egy öt, esetleg hat éves. Mostanra már inkább egy tíz éves lányt fedezek fel benne. Tudtam, hogy fejlődése nagyon gyors lesz, és gyakorlatilag meg sem kellett volna, lepődjek ezen a váratlan alakuláson a születését követő növekedése után, még is nagyon meglepett a fejlődés menetének gyorsasága. Nem tudtam behatárolni, ennek a változásnak a rendszerét. Nem tudtam semmihez sem kötni. Évhez, hónaphoz, napokhoz. Semmihez sem fogható jelenségen ment keresztül Renesmee és az egész Cullen család, lányom által. Annyi viszont biztos, hogy ameddig csak lehet, és szüksége lesz, rám én itt leszek. Vigyázok rá, őrzöm álmait és megadok neki mindent, amit csak tudok.
    Renesmee már rég elaludt, de én egyszerűen nem tudtam ott hagyni. Annyira békés, emberi volt ilyenkor. Éjszakáként, mikor Renesmee-t figyeltem, értem meg csak igazán, mit élvezett Edward abban annyira mikor alvás közben figyelt engem. Néha visszaemlékezem emberi életem egyes szakaszaira, hogy vajon, ha még mindig ember lennék jobb élete lenne-e a lányomnak, boldogabb lenne-e? De az általam feltett kérdésre egy hang belül mindig ugyan azt választ adja. Renesmee-nek így a legjobb. Edwardnál jobb apja nem is lehetne. Nessie nagyon boldog így, és mindig is az lesz. Ekkor mindig hiszek a hangnak, és biztos leszek benne, hogy a lehető legjobb döntést hoztam illetve hozom majd meg.
    Egyszer csak Edward lépett be a szobába. Óvatosan ült le mellém és velem együtt hallgatta Renesmee lágy szuszogását és együtt néztük édes arcát, gyönyörű hosszú haját. Együtt gyönyörködtünk a legszebb teremtésben a világon, a lányunkban. Edward váratlanul megfogta a kezem és elkezdett kifele húzni a szobából. Mentem vele, de még vetettem egy utolsó pillantást Nessie-re. Abban a pillanatban, mikor kiléptem lányom szobájából, Edward magához ölelt és szenvedélyesen megcsókolt. Nagyon meglepődtem, de nem ellenkeztem. Most éppen úgy csókolt, mint délután, mikor a karjaiban tartott. Majd éppen úgy tolt el magától, mint akkor. Nem tudtam mire vélni, de nem is foglalkoztam vele tovább. Annyira izgatott voltam a vadászat miatt, hogy nem akartam semmi olyannal foglalkozni, amitől visszazuhanhatnék abba a depressziós állapotba, mint amiből éppen kimásztam. Elengedtem Edward kezét, és kissé sértődötten mentem be saját hálószobánkban. Elkezdetem válogatni a ruháimat, hogy melyik lenne jobb a holnapi hajszához. Soha nem foglalkoztam vele igazán, mikor mi van rajtam. Alice ez miatt sokszor mérges is volt rám. Találtam a hatalmas gardróbban egy szűk testhez álló fekete bőr nadrágot és egy ugyanolyan feszülős világoskék kissé kivágott blúzt. Soha nem láttam még ezeket a ruhadarabokat. Biztos voltam benne, hogy Alice csempészte be a szekrényembe őket. Gyorsan felkaptam az ismeretlen hacukát és beálltam egy tükör elé. Ebben a ruhában teljesen másként festettem, mint ami valójában voltam. Erősebbnek, gonoszabbnak, akaratosabbnak, hevesebbnek, egy igazi nomádnak tűntem. Arra gondoltam, hogy talán szükségem lenne erre a kisugárzásra, ha le akarom győzni Tanyát. Ha azt akarom, hogy lássa nem csak viccelődöm, hogy ha kell, megölöm, ha ez az ára a családom védelmének. Tovább keresgéltem a gardróbomban még több Alice által eldugott titkos ruha után. Találtam jó pár vad kisugárzású holmit, melyeket a szekrényem elejébe helyzetem el. Épp végeztem a szortírozással, mikor Edward lépett be az ajtón. Igencsak szemügyre vett az ?új? ruhámban. Eleinte nem szólt egy szót sem, majd megjelent az arcán az a féloldalas mosoly, melyet annyira szeretettem. Még sem tudtam most mire vélni. Edward egyre közelebb jött hozzám. Tekintetét nem vette le rólam, és úgy éreztem az szinte már perzsel. Mikor már csak egy karnyújtásnyira állt tőlem, elkapta a kezem, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Vagyis csak meg akart, mert én kitértem előle. Láttam rajta, hogy nem érti miért álltam ellen. Meg akartam magyarázni neki, de úgy túl hosszú és bonyolult lett volna, így úgy gondoltam, egyszerűbb lesz, ha megmutatom neki. Mostanra már nem volt rejtegetni valóm előtte, így semmi akadálya nem volt annak, amire készültem.
    ?Oké.? Ennyit mondtam, mire Edward tekintete felgyűlt kíváncsisággal. Lassan elkezdtem kitolni a pajzsot elmémből. Éreztem, ahogy fokozatosan nyúlik ki elmémből.
    ?Bella, mit csinálsz?? Kérdezte zaklatottan Edward. Nem tudtam tovább koncentrálni, így a pajzs úgy csattan vissza agyamba, mint ha csak egy gumi lett volna. Dühösen néztem fel rá, és csak ennyit mondtam.
    ?Majd meglátod.? És újra neki láttam a pajzsom kiszorításának. A pajzs egyre nagyobb területet fedett be. Már csak centik hiányoztak, hogy Edwardot is a pajzsom alá vonjam. De akkor Edward ismét megszólalt, minek következtében megint elvesztettem uralmamat a képességem felett, így az ismét visszaszorult elmém határain belülre, de ezúttal olyan erővel tette ezt, hogy nem bírtam talpon maradni.
    ?Bella. Mit művelsz?? Ezek voltak azok a szavak melyek megzavartak koncentrációmban, és ami miatt földre kényszerültem. Edward rohant oda hozzám, és segíteni akart felállni, de én nem engedtem neki.
    ?Hagyj.? Mondtam erőszakosan, talán kicsit durvábban is, mint akartam. Edward hatalmas szemekkel meredt rám, majd egy lépést hátrált. Nem szóltam semmit. Ismét megpróbálkoztam a pajzs kitolásával. Erősen koncentráltam. A pajzs fokozatosan hagyta el elmém, míg már csak pillanatok kérdése volt, hogy teljesen kiszorítsam azt a fejemből. Hirtelen megfogtam Edward kezét, és magamhoz húztam, olyan közel amennyire csak tudtam. Hirtelen kitisztult a fejem. A pajzs elhagyta azt. Láttam lebegni, akár csak egy buborékot. Egy hatalmas buborékot. Gondolataimon keresztül szóltam Edwardnak. Olvass! Amint láttam, először nagyon furcsán érintette a dolog, majd mikor rájött, hogy miért is látja gondolataimat, hogy mit csináltam az előbb, becsukta szemét, és elmerült gondolataim tengerében. Míg Ő gondolataimat olvasta, én nagyon keményen küzdöttem a pajzsom távol tartásával. Attól féltem, idő előtt tér majd vissza fejembe. Hogy Edward pont a lényeget nem tudja majd kivenni elmém mélyéből, vagy, hogy az erőlködésem zavarhatja a gondolataim olvasásában. Már jó ideje matatott Edward a fejemben, mikor elértem a holtpontra. Nem bírtam tovább távol tartani a pajzsot elmémtől, így az ismét visszaszorult fejembe, és újra sűrű ködöt bocsájtott gondolataimra. Edward szemei felpattantak, én pedig ismét a földön voltam. Kínzó fejfájás gyötört, de ezt meg kellett tennem. Edwardnak tudnia kell, mi játszódik le bennem, mit érzek és, hogy mi az, amitől annyira félek. Edward, mivel követetlenül mellettem állt, azonnal karjai közé font. Arrébb kotorta kócos fürtjeimet, hogy ne lógjanak az arcomba, majd lágyan simogatott.
    ?Istenem, Bella. Én, Én annyira sajnálom.? Kért bocsánatot Edward. Értetlenül néztem rá, hiszen nem tudtam, hogy a rengeteg lehetőség közül, melyet kiolvashatott a fejemből az imént, melyikre is gondol. Mi miatt hibáztatja magát.
    ?Mit?? Tettem fel erőtlenül a kérdést. Edward először meglepettnek tűnt, mégis válaszolt kérdésemre.
    ?Hogy nem hallgattalak meg, hogy nem voltam melletted. Hogy ezen keresztül kellett menned.? Magyarázta Edward. Ezt a választ viszont én fogadtam értetlenül, hiszen Edward mellettem volt, nem emiatt aggódtam, hanem pont az ellenkezőjétől féltem. Hogy ez után nem lesz itt nekem, hogy elvehetik tőlem. Hogy Tanyáé lesz. Mivel nem mondott semmi konkrétat, hogy mit is láttam a fejemben, hát én kérdeztem rá.
    ?Mit olvastál ki pontosan a gondolataimból?? Kérdeztem rá, köntörfalazás nélkül. Edward pedig azonnal válaszolt.
    ?Láttam a Renesmee iránti töretlen szeretetedet. Azt hogy mennyire szenvedsz, mióta?? Tartott egy röpke szünetet, majd folytatta.
  •    

    A következő Alkonyat könyvek rövid tartalma:

    'New Moon/Újhold:'  

    2. New Moon

     

    • EPIZÓD: 2
    •  
    • FEJEZETEK SZÁMA: 24 fejezet + epilógus

    • ÍRTA: Stephenie Meyer
    •  
    • KIADÓ: Little, Brown and Company, New York, New York, USA
    •  
    • ÉV: 2006
    •  
    • OLDALSZÁM : 592
    •  
    • MAGYAR KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó, 2009.04.23.
    •  
    • AJÁNLÁS: " Az édesapámnak, Stephen Morgan-nak, soha senki nem adott nekem annyi szeretetet, és feltétlen támogatást, mint te. Én is szeretlek téged. "

    • KEZDŐ IDÉZET: " Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, Lázába pusztul el, mint  tűz s a lőpor, Mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is Csömörletes, mihelyt túlontúl-édes. "( Shakespeare - Rómeó és Júlia: 2. felvonás, 6. szín) (Kosztolányi Dezső fordítása)

    • ELŐSZÓ: " Olyan volt, mint mikor egy szörnyűséges rémálom tart fogva. Amikor álmodban rohanni kényszerülsz; futsz, és már majd szétpattan a tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni. A lábam egyre lassabban mozgott, ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen embertömegben, de a hatalmas toronyóra mutatója nem lassult. Kíméletlenül, közömbösen, feltartóztathatatlanul haladt a vég felé - mindennek a vége felé. Csakhogy most nem álmodtam. És a rémálommal ellentétben nem is azért rohantam, hogy a saját életemet mentsem - annál valami sokkal értékesebbet akartam megóvni.  Az életem ebben a pillanatban nem számított. Alice azt mondta, jó esély van rá, hogy mind a ketten itt halunk meg. Talán másként alakulnának a dolgok, ha őt nem kötné béklyóba a ragyogó napsütés... De ezen a napfényben fürdő, zsúfolt téren csak én rohanhattam át szabadon. És én nem tudtam elég gyorsan futni. Így aztán nem törődtem vele, hogy mindenfelől veszedelmes ellenségek leselkedtek ránk. Ahogy a toronyóra ütni kezdett, megrezegtetve a talajt lomha lábam alatt,  már tudtam, hogy elkéstem - és most már örültem, hogy valahol a színfalak mögött egy vérszomjas lény les rám. Mert ha most kudarcot vallok, nincs semmi kedvem tovább élni. Az óra újra ütött, s a perzselő nap éppen delelőn állt. "
    •  
    • TARTALOM: " Rossz hold kelt föl? Bella mer szeretni. Az élete árán is. Edward Cullen titkokkal terhes hosszú élete során először igazán boldog végre. És ekkor kezdődnek csak az igazi bajok. Egyetlen ostoba pillanat végzetes következményekkel jár. Edward maga mögött hagy mindent, Bella pedig majdnem belehal a veszteségbe. S közben hátborzongató halálesetek tartják izgalomban Forks városát, különös árnyak kószálnak a rezervátum körüli erdőkben, Bellát pedig egy furcsa hang bűvöli egyre hajmeresztőbb őrültségekbe. A földgolyó túloldalán Edward végzetes lépésre készül, de ezzel csak még nagyobb veszélybe sodorja valamennyiüket...   Hát mégis rémálommá válhat ez a szerelem? Elfogyhat, mint a hold?... Ellenállhatatlanul vonz. Engedj a Hold erejének... " Elérkezik szeptember 13., Bella 18. születésnapja. Ez a nap elég szörnyű számára, nemhogy  meg is ünnepelje, hiszen egy évvel "öregebb lett" , mint Edward. Alice mégis bulit szervez neki, nem véve figyelembe Bella kérését, miszerint tegyenek úgy, mintha ez csak egy átlagos nap lenne. A party katasztrofálisan végződik. Ajándékbontás közben Bella megvágja az egyik ujját, s a kibuggyanó vér illatától Jasper rátámad. Edward Bella elé veti magát, megelőzve a katasztrófát. A következő napokban Edward rendkívül csendes, s ezt Bella is észreveszi. Edward szakít a lánnyal, azzal az indokkal, hogy Bella "nem elég jó neki", s Cullenék elköltöznek Forks-ból. Az elkövetkezendő hónapokban Bella szenved, elzárkózik a külvilágtól. Ebből az időszakból Jacob "rángatja" ki a lányt. Titokban motorokat szerelnek össze, és sokat nevetnek. Jacob szerelmes Bellába, de Bella csak barátságot érez Jacob iránt, s még mindig ragaszkodik Edward emlékéhez. Eközben Charlie dolgát medvék nehezítik meg. Jacob jelentős változáson megy keresztül, ugyanis vérfarkassá válik. Ezt nem mondhatja el a lánynak, mivel a falkavezér (Sam Uley) megtiltja neki, de Bella rájön, s egyáltalán nem zavarja. Kiderül, hogy a medvék nem is medvék voltak, hanem vérfarkasok.  Laurent majdnem megöli Bellát, Victoria kérésére(ugyanis Victoria Bellára vadászik), de a farkasok megmentik őt. Alice egyszercsak megjelenik Charlie házánál, mivel azt hiszi, hogy Bella meghalt, mikor sziklát ugrott La Push-ban. Alice elmondta ezt Rosalinak, Rosalie pedig Edwardnak. Edward e-miatt elment a Volturihoz, hogy megölesse magát, mert nem tud Bella nélkül élni. (Csak azért hagyta el a lányt, hogy Bellának normális, emberi élete legyen.) Bella és Alice gyorsan repülőre szállnak, és elmennek Olaszországba, Volterrába, hogy megmentsék Edwardot, mert ő nem tudja, hogy Bella mégis él. Bella az utolsó pillanatban érkezik meg, így Edward még nem lépett ki a napfénybe, hogy magára haragítsa a Volturit. De a Volturi szolgái mégis elkapják őket, s elviszik őket az ősi vámpírokhoz, Aro-hoz, Marcus-hoz, Caius-hoz      ( ők a Volturi). De elengedik őket azzal a feltétellel, ha Bella egy nap vámpírrá válik. A hazafelé, a repülőúton Bella nem alszik, mert nem akarja újra elveszíteni Edwardot. Miután haza értek, Edward Bellával marad egész éjjel, s elmond neki mindent, hogy miért ment el. Bella szavazásra bocsájtja vámpírrá válását, s a szavazás értelmében egy nap vámpír lesz, s erre Edward nagyon dühös lessz, mivel leszavazták. Pár óra mulva Edward megkéri Bella kezét, de a lány nem mond neki semmi konkrétat. Ez Edward "egyik" feltétele a vámpírrá válással kapcsolatban. Ha Bella hozzámegy feleségül, ő maga változtatja át vámpírrá.
    • olvass bele :21. ÍTÉLET

      ÉPPEN EGY JÓL MEGVÍLÁGÍTOTT, DE NEM ANNYIRA emlékezetes előcsarnokban voltunk. A falak piszkosfehérek voltak, a padlót szürke szőnyeg borította. Egyforma szögletes lámpák voltak elhelyezve a plafonon egyforma távolságra. Itt melegebb volt, aminek erőteljesen örültem. Ez a csarnok kifejezetten takaros és kellemes volt a szikla katakombák hátborzongató sötétjéhez képest.
      Edward nem nagyon értett egyet a az észrevételemmel. Morcosan bámult a lába elé végig a csarnokban, míg a felvonó mellett álló könnyed, letakart alak felé tartottunk.
      Engem valósággal vonszolt maga után, Alice pedig a másik oldalamon lépdelt. A nehéz ajtó csikorgott, ahogy bezárult mögöttünk, és hallottuk a tompa puffanást, amivel eltolták a reteszt az ajtón.
      Jane a felvonónál várt, egyik kezével nyitva tartva az ajtót nekünk. Arcáról egykedvű fásultság sugárzott.
      A felvonóban a három volturi vámpír távolabb pihent. Hátradobták álcájukat, csuklyájuk a vállukra omlott. Felixnek és Demetrinek enyhén olíva színű volt az arca ? furcsa volt, ahogy ez a krétaporos sápadtságukkal keveredett. Felix fekete haja rövidre volt vágva, de Demetri tincsei a vállait súrolták. Szivárványhártyáik mélyvörösek voltak a szélek körül és egyre sötétebbek befelé, míg belevesztek a pupilla feketéjébe. Leplük alatt a ruhájuk modern volt, sápadt és leírhatatlan. Én a sarokba kucorodtam Edwardnak támaszkodva. Karja a kezemnek dörzsölődött. Egy pillanatra sem vette le a szemét Janeről.
      A felvonó-út rövid volt; kiléptünk egy helyre, ami leginkább egy elegáns hivatal recepciójának tűnt. Faborítás volt a falakon és vastag, mélyzöld padlószőnyeg. Ablakok nem voltak, ehelyett mindenütt nagy, jól megvilágított, a toszkánai tájat ábrázoló festmények lógtak. Halvány bőrkanapék voltak elrendezve barátságos kis csoportokban, a fényes asztalok pedig kristályvázákat tartottak telis-tele élénkszínű csokrokkal. A virágok illata egy temetésre emlékeztetett.
      A terem közepén egy nagy, fényes felületű pult állt. Meglepetésemben szájtátva bámultam a mögötte álló nőt.
      Magas volt, sötétbőrű és zöldszemű. Bárhol máshol igen csinos lett volna ? de nem itt. Hiszen minden porcikájában ember volt, mint én. El sem tudtam képzelni, hogy egy embernőstény mi a francot csinál itt; marhára nyugodt volt ahhoz képest, hogy vámpírok vették körül.
      Udvarias mosollyal üdvözölt minket.
      - Jó napot, Jane ? mondta. Nem tűnt meglepettnek, ahogy Jane társaságára pillantott. Nem lepte meg sem Edward csupaszon csillogó mellkasa, vagy akár az én ziláltságom és középszerű csúnyaságom.
      Jane bólintott.
      - Gianna. ? Majd folytatta útját a terem végében álló duplaszárnyú ajtó felé, mi pedig követtük.
      Mikor Felix elballagott a pult mellett, Giannára kacsintott, aki ezen kuncogott.
      A faajtó túloldalán egy másféle recepció foglalt helyet. A sápadt fiú a gyöngyszínű öltönyben akár Jane ikertestvére is lehetett volna. A haja sötétebb volt, és az ajkai nem voltak annyira teltek, de ugyanolyan aranyos volt. Elénk jött és mosolygott, ahogy odaért a lányhoz.
      - Jane.
      - Alec ? felelt megölelve a fiút. Arcon csókolták egymást, mindkét oldalról, majd felénk fordultak.
      - Kiküldenek egyért és visszajössz kettő? és féllel ? jegyezte meg engem nézve ? szép munka.
      Jane nevetett, hangja pedig kellemesen pezsgett, mint egy kisbaba gőgicsélése.
      - Üdv ismét, Edward ? köszöntötte Alec. ? Most jobbkedvűnek tűnsz.
      - Egy csöppett ? értett egyet Edward színtelen hangon. Edward kemény arcára pillantottam és azon gondolkodtam, hogy lehetett még ennél is rosszkedvűbb.
      Alec kuncogott és engem tanulmányozott, ahogy Edward oldalán lógtam.
      - És ez itt pedig minden baj okozója? ? kérdezte szkeptikusan.
      Edward csak elengedett egy megvető mosolyt, majd megfagyott.

      - Stip-stop ? mondta Felix hátulról.
      Edward megfordult, egy mély morgás keletkezett bent a mellkasában. Felix mosolygott ? kezei a magasban voltak tenyérrel felfelé; két kört rajzolt az ujjaival mintegy gúnyosan Edwardot hívogatva.
      Alice megérintette Edward karját.
      - Türelem ? intette óvatosságra.
      Hosszú pillantást váltottak, én meg azt kívántam, bár én is hallhatnám mit mondott neki Alice. Nyilvánvalóan valami olyasmit, ami szoros kapcsolatban állt Felix meg-nem-támadásával, mert Edward vett egy mély lélegzetet és visszafordult Alechez.
      - Aro bizonyára örülni fog, hogy viszontláthat ? mondta Alec, mintha mi se történt volna.
      - Ne várakoztassuk meg ? javasolta Jane.
      Edward bólintott egyet.
      Alec és Jane a kezüket tartva mutatták az utat lefelé egy másik, széles és túldíszített csarnokba ? van ennek a helynek egyáltalán vége?
      Figyelmen kívül hagyták az ajtókat a terem végében ? arannyal burkolt ajtókat ? megálltak félúton a faburkolat egy részét eltávolítva pedig láthatóvá tettek egy teljesen sima faajtót. Alec kinyitotta Jane előtt.
      Kedvem lett volna felnyögni, mikor Edward betaszított az ajtó a túloldalára. Ugyanaz az ősi szikla volt, mint a tér, a sikátor vagy a katakombák. És persze ismét hideg lett és sötét.
      A kő előszoba nem volt túl nagy. Egy fényesebb, kivájt, tökéletesen köralakú szobába vezetett, olyan volt, mint egy kastély toronyszobája? mert tulajdonképpen az is volt.
      Az ablakok hosszúkásak voltak, amik a napfényből hasított vékony négyzeteket vetítettek a kőpadlóra. Nem voltak mesterséges fények. A bútorozást sem vitték túlzásba, csak néhány masszív, trónszerű fa szék volt itt-ott, különböző távolságokban a görbe fal mentén. A kör kellős közepén egy vízelvezető volt. Kíváncsi voltam, hogy kijáratként használják-e, mint a lyukat az utcán.
      A szoba nem volt üres. Egy maréknyi ember vett részt egy láthatóan nyugodt beszélgetésben. A mély, sima hangok moraja kellemes zümmögéssel töltötték meg a levegőt. Ahogy bámultam, két nyáriruhás sápadt nő pihent az egyik fényfoltban és mint élő prizmák, a bőrük szivárványos szikrákat szórt az ősi falakra.
      Az összes finom arc a mi kompániánk felé fordult, ahogy beléptünk a szobába. A legtöbb halhatatlan egyszerű nadrágot és inget viselt ? cuccokat, melyek egyáltalán nem tűntek volna fel odalent az utcákon. De a férfi, aki először beszélt, hosszú díszpalástot hordott. Koromfekete volt és a földig ért. Egy pillanatra összetévesztettem hosszú, fekete haját a csuklyájával.
      - Jane, drágám. Hát visszatértél ? mondta egyértelmű jókedvvel. Hangja csak egy könnyed sóhaj volt.
      Felénk fordult egy annyira szürreálisan kecses mozdulattal, hogy csak néztem. A szám is tátva maradt. Még Alice ? akinek pedig minden mozdulata olyan volt, mintha táncolna ? még Alice sem versenyezhetett volna vele.
      Csak jobban meglepődtem, mikor közelebb jött és megpillanthattam az arcát. Nem olyan természetellenesen vonzó arc volt, mint amilyenek körülvették (merthogy nem egyedül közeledett felénk; az egész csoport köré gyűlt, némelyek követték mások, pedig előtte lépdeltek, mint a testőrök). Nem tudtam eldönteni, hogy szép-e az arca, vagy sem. Asszem, az arcvonásai tökéletesek voltak. De legalább annyira különbözött az őt körülvevő vámpíroktól, mint én. Bőre áttetszően fehér volt, mint a hagymahéj, és olyan lágynak is tűnt ? elképesztő kontrasztot alkotott az arcát keretező fekete hajjal. Furcsa és félelmetes késztetést éreztem, hogy megérintsem az arcát, hogy kiderítsem, vajon lágyabb-e Edward vagy Alice arcánál vagy olyan krétaszerűen porhanyós-e. Szemei vörösek voltak, mint a többieknek körülötte, de felhősebb volt, mintha tejszín fedte volna; kíváncsi voltam, vajon befolyásolja-e a látását.
      Odasuhant Janehez, és papír-kezével megérintette az arcát, lágy csókot nyomott telt ajkaira, majd visszalépett.
      - Igen, Mester ? mosolygott Jane, olyan arckifejezéssel, mint egy angyali kisgyerek. ? Visszahoztam élve, ahogy kívántad.
      - Óh, Jane ? mosolygott ő is. ? Olyan jó, hogy vagy nekem.
      Felénk fordította ködös szemét, és mosolya egyre inkább szétterült arcán ? már-már eksztázisba került.
      - És Alicet és Bellát is! ? örvendezett, vidáman tapsikolva. ? Ez aztán a boldog meglepetés! Csodálatos!
      Sokkos állapotban néztem ki a fejemből, ahogy a keresztneveinken szólított minket, mintha csak régi barátok lennénk, akik beugrottak meglepetésszerűen.
      Otromba kíséretünk felé fordult.
      - Felix, légy olyan jó, és mesélj a testvéreimnek a mi kis látogatóinkról. Biztos vagyok benne, hogy a világért sem hagynák ki.
      - Igen, Mester ? bólintott Felix és eltűnt az úton, ahonnan jöttünk.
      - Látod, Edward? ? fordult a furcsa vámpír Edward felé, mint egy szerető, de szigorú nagypapa. ? Mit mondtam neked? Nem örülsz, hogy nem adtam meg neked, amit tegnap kértél?
      - De igen, Aro. Ürülök ? értett egyett szorosabbra fonva ölelését a derekam körül.
      - Szeretem a Happy Endet ? sóhajtott Aro. ? Olyan ritka. De az egész mesét hallani akarom. Hogy történt mindez? Alice? ? Alice felé fordult és kíváncsi, ködös szemekkel bámulta a lányt. ? Úgy tűnik, a bratyód tévedhetetlennek hisz, de egyértelműen volt valami kis hiba, nem?
      - Oh, messze vagyok én a tévedhetetlenségtől ? válaszolt vakító vigyorral. Teljesen nyugodtnak tűnt, leszámítva, hogy a kezei kemény kis öklökké gömbölyödtek. ? Ahogy most is láthatod, olyan gyakran okozok bajt, mint amilyen gyakran orvosolom őket.
      - Túl szerény vagy ? dorgálta Aro. ? Láttam jónéhány elképesztő hőstetted, és be kell vallanom, eddig semmit nem tapasztaltam, ami a képességedhez lenne fogható. Csodálatos!
      Alice lőtt egy pillantást Edward felé, nem kerülte el Aro figyelmét.
      - Sajnálom, hiszen még be sem mutattak minket, nem igaz? Csak az van, hogy úgy érzem, mintha már ismernélek, és kicsit előre szaladtam. A bátyád bemutatott minket tegnap? egy sajátságos módon. Látod, valamilyen szinten én is részese vagyok a bátyád adottságának, csak persze jóval kevésbé. ? Aro megrázta a fejét, hangjában irigység csengett.
      - És sokkal erősebben ? tette hozzá Edward szárazon. Alicere nézett, ahogy gyorsan magyarázott. ? Aronak fizikai kontaktusra van szüksége ahhoz, hogy hallja a gondolatainkat, de sokkal jobban hall, mint én. Tudod, én csak azt hallom, ami éppen átsuhan az ember elméjén. Aro hall minden egyes gondolatot, ami valaha az eszünkbe jutott.
      Alice felemelte finom szemöldökeit, Edward pedig előrébb hajtotta a fejét.
      Aro erről sem maradt le.
      - De távolból hallanni? - sóhajtotta, kettejük felé gesztikulálva és a rejtett kommunikáció felé, ami épp az imént zajlott le ? Az annyira kényelmes volna!
      Aro elnézett a vállunk felett. Az összes többi fej felvette az adott irányt, beleértve Janet, Alecet és Demetrit, aki csendben ácsorgott mögöttünk.
      Én voltam a leglassabb, aki odafordult. Felix visszatért és két másik fekete lepelbe burkolózott férfi követte. Mindketten nagyon hasonlítottak Arora, egyiküknek még hosszú fekete haja is pont olyan volt. A másiknak kócos hófehér haja volt ? ugyanolyan, mint az arca ? ami a vállát súrolta. Arcukat egyedi, papírvékony bőr borította.


    'Eclipse:

    3. Eclipse

    • EPIZÓD: 3
    •  
    • FEJEZETEK SZÁMA: 27 fejezet + epilógus
    •  
    • ÍRTA: Stephenie Meyer
    •  
    • KIADÓ: Little, Brown and Company, New York, New York, USA
    • ÉV: 2007
    •  
    • OLDALSZÁM : 681
    •  
    • MAGYAR KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó 2009.09. -keményborítós; 2010.02. -puha borítós 
    • KEZDŐ IDÉZET: " Mondják, a föld veszte a tűz lesz, vagy a jég. Én mint ember, kit vágya űz, amondó vagyok, hogy a tűz. De ha kell a kétféle vég, itt gyűlölet is annyi van, hogy pusztítószerül a jég is éppolyan jó és elég. " (Robert Frost - Tűz és Jég)  
    •                                           
    • ELŐSZÓ: " Az összes kísérletünk a megtévesztésükre hiábavaló volt. Elhűlve figyeltem, ahogy felkészül arra, hogy megvédjen. Bár létszámfölényben voltak, erősen koncentrált ahhoz, hogy ne áruljon el semmilyen kétséget. Tudtam, hogy nem számíthatunk segítségre - ebben a pillanatban a családtagjai is az életükért harcoltak, ahogy ő is a miénkért. Meg fogom-e tudni valaha is a másik harc kimenetelét? Megtudni azt, hogy kik a győztesek és a vesztesek? Elég sokáig fogok élni ahhoz? Ennek az esélye nem igazán tűnt nagynak. Fekete szemek, melyek hevesen sóvárognak  a halálom után, és azt a pillanatot figyelik, mikor terelődik el a védelmezőm figyelme. A pillanatot, mikor valószínüleg meghalok. Valahol, messze, nagyon messze, a hideg erdőben egy farkas vonított. "

    • TARTALOM: Bella olaszországi kiruccanása következményeket von maga után. Szobafogságot kap, és csak megfelelő időpontokban láthatja Edwardot. Charlie még mindig neheztel Edwardra, amiért olyan csúnyán elbánt a lányával. Bella komoly választás elé kerül. Választania kell szerelme, Edward, és Jacob, legjobb barátja között. Eközben Bella szobályát átkutatja valaki, s elviszi pár ruhadarabját is. Seattle-ben rémes gyilkosságok történnek. Kiderül, hogy a két eset összefügg egymással. E-mögött Victoria, s újonnan teremtett vérszomjas vámpírjai állnak. Még mindig vadászik Bellára, James megölése miatt. Edward megkéri Bella kezét (újra), s a lány végre "igen"-t mond neki. De feltételei vannak Bella vámpírrá válásával kapcsolatban (mint ahogy azt megígérte, ő maga fogja átváltoztatni Bellát) : 1. összeházasodnak, 2. vesz neki egy gyorsabb kocsit, 3. ő fogja fizetni Bella "továbbtanulási" költségeit, és a rengeteg pénzt, amit eddigi élete során összegyűjtött, meg fogja osztani Bellával. De Bellának is vannak feltételei, amit még vámpírrá válása előtt meg szeretne tapasztalni. Le szeretne feküdni Edwardal. Meg is próbálja elcsábítani Edwardot, de Edward visszautasítja, mert nem akarja bántani a lányt. De megígéri neki, hogy az esküvő után lefekszik vele. Vegas-ba akarnak menni összeházasodni, de Alice megsértődik, s Edwardék megígérik neki, hogy ő szervezheti meg az esküvőjüket. A szalagavató utáni partyn, amit Alice Bellának szervez, megjelenik Jacob, és a barátai ( a vérfarkasok). Összefognak Cullenékkel, hogy megvédjék Bellát. Jasper elmondja eddigi életének történetét, s ő segít nekik felkészülni a harcra, a tapasztalatait segítségül véve. Végül sikerül megóvni Bellát Victoriától. Megjelenik Jane, és Felix, a Volturi utasítására, hogy fékezzék meg az újszülött vámpírok pusztítását, s Victoriát. De mire odaértek, a vérfarkasok és Cullenék már végeztek az összes újszülöttel, s Victoriával is, (őt Edward ölte meg) ezért Felix-ék visszamennek Olaszországba. Jacob a harc során súlyosan megsérül, de felépül. Bella elmondja neki, hogy belé is szerelmes, de nem tud Edward nélkül élni, ezért Edwardot választja. Edward és Bella kiküldik az esküvői meghívókat. Mikor Jacob megkapja a meghívót, (amit Edward Bella kérését megtagadva küldött ki neki) farkassá alakul, s elmegy Forks-ból.
    • olvass bele :?Ne..? ellenkezni kezdtem, de már késő volt.
      Az ajkát az enyémre tapasztotta, belém fojtva az ellenkezésem. Dühösen csókolt, a
      másik kezével szorosan megmarkolta a tarkóm, lehetetlenné téve a menekülést.
      Minden erőmmel ellöktem a mellkasát, de még csak észre sem vette. Az szája lágy
      volt, ellentétben a dühével, az ajkai ismeretlen módon olvadtak az enyémre.
      Megragadtam az arcát, próbáltam eltolni, ismét sikertelenül. Habár úgy tűnt, ez
      alkalommal észrevette, és bosszantotta. Az ajka szétfeszítette az enyémet, éreztem
      a forró lélegzetét a számban.
      Az ösztönömre hallgattam, leeresztettem a kezem magam mellé és
      megmerevedtem. Kinyitottam a szemem és nem harcoltam, nem éreztem?csak
      vártam, hogy leálljon.
      Működött. A haragja úgy tűnt, elpárolgott, és hátrébb húzódott, hogy rám nézzen.
      Az ajkát lágyan az enyémre tapasztotta ismét, egyszer, kétszer?és harmadszor.
      Szoborként álltam és vártam. Végül elengedte az arcom, és ellépett.
      ?Végeztél már?? kérdeztem kifejezéstelen hangon.
      ?Igen,? sóhajtotta. Mosolyogni kezdett, és behunyta a szemét.
      Hátrahúztam a kezem majd előrelendítettem, és a szájba vertem, akkora erővel,
      amekkorával csak bírtam.
      Reccsenést hallottam.
      ?Au! AU!? sikoltottam, eszeveszetten ugráltam fel és le, miközben a mellkasomhoz
      szorítottam a kezem.
      Éreztem, hogy eltört.
      Jacob megdöbbenve bámult rám ?Jól vagy??
      ? Nem, a fenébe is! Eltörted a kezem!?
      ?Bella, te törted el a saját kezed. Most pedig hagyd abba az ugrálást, és hagyd,
      hogy megnézzem.?
      ?Ne érj hozzám! Most rögtön hazamegyek!?
      ?Megyek a kocsimért? mondta csendesen. Még csak nem is dörzsölgette az állát,
      mint ahogy azt a filmeken szokták. Milyen szánalmas.
      ?Nem, kösz.? sziszegtem ?Inkább sétálok.? az út felé fordultam. Csak pár mérföld a
      határig. Amint távol kerülök tőle, Alice látni fog. Értem küld majd valakit.
      ?Csak engedd, hogy hazavigyelek,? ragaszkodott hozzá Jacob. Hihetetlen, még volt
      pofája átkarolni a derekam. Eltaszítottam magam tőle.
      ?Rendben!? morogtam ?Legyen! Alig várom, hogy lássam, mit fog tenni veled
      Edward! Remélem átharapja a torkod, te erőszakos, idegesítő, hülye KUTYA!?
      Jacob forgatta a szemeit. Odakísért az anyós üléshez, és besegített a kocsiba.
      Amikor beszállt a vezető oldaon, fütyörészett.
      ?Egyáltalán nem okoztam fájdalmat?? Kérdeztem dühösen és bosszúsan.
      ?Viccelsz? Ha nem kezdesz el sikoltozni, talán észre sem veszem, hogy
      megpróbáltál behúzni egyet. Talán nem vagyok kőből, de nem is vagyok olyan
      puha.?
      ?Utállak Jacob Black?
      ?Az jó. A gyűlölet egy szenvedélyes érzés.?
      ?Majd adok én neked szenvedélyt,? morogtam az orrom alatt ?Gyilkosság, a
      szenvedély legalapvetőbb bűne.?
      ? O, ugyan már? mondta teljesen vidáman, és úgy tűnt ismét fütyörészni fog.
      ?Biztos jobb volt, mint egy csókoló kődarab.?
      ?Még csak a közelébe sem ért,? feleltem hidegen.
      Összeszorított az ajkát. ? Csak azért is ezt mondod.?
      ? De nem.?
      Ez úgy tűnt zavarja egy pillanatig, aztán felvidult. ?Csak dühös vagy. Nincs
      tapasztalatom az efféle dolgokban, azt gondoltam meglehetősen hihetetlen
      vagyok.?
      ?Uhh,? morogtam.
      ?Ma éjjel erre fogsz gondolni. Amikor majd azt hiszi alszol, te a választási
      lehetőségeidre fogsz gondolni.?
      ?Ha ma éjjel rád gondolok, csak azért mert rémálmom lesz.?
      Lelassította az autót, felém fordult és rám nézett a sötét, tágra nyitott és komoly
      szemeivel. ?Csak gondod át, hogyan is lehetne, Bella,? unszolt gyengéd, buzgó
      hangon. ?Nem kellene semmin változtatnod értem. Tudod, hogy Charlie boldog
      lenne, ha engem választanál. Meg tudlak védeni, ugyan úgy, ahogy a vámpírod ?
      talán jobban is. És boldoggá tennélek Bella. Olyan sok mindent adhatnék neked,
      amit ő nem tud. Fogadok, hogy még csak nem is tud így megcsókolni ? mert
      megsebesíthetne. Én soha, de soha nem bántanálak Bella.?
      Feltartottam a sérült kezem.
      Sóhajtott. ?Az nem az én hibám volt. Jobban kellett volna tudnod.?
      ?Jacob, én nem lehetek boldog nélküle.?
      ?Soha nem próbáltad,? ellenkezett ?Amikor elment, minden erődet arra használtad,
      hogy várj rá. Boldog lehettél volna, ha elengeded. Boldog lehettél volna velem.?
      ?Soha nem leszel képes olyan biztos lenni benne, mint amilyen biztos bennem
      vagy. Egyszer elhagyott, újra megteheti.?
      ?Nem, nem fogja,? Sziszegtem a fogaimon keresztül. Az emlék fájdalma
      ostorcsapásként ért. Cserébe én is bántani akartam. ?Te elhagytál egyszer.?
      emlékeztettem hideg hangon, arra a hetekre gondolva, amikor bujkált előlem, a
      szavakra, amiket az otthona mögött az erdőben mondott nekem?
      ?Soha nem hagytalak el,? vitatkozott dühösen. ?Azt mondták, nem mondhatom el
      neked ? nem biztonságos számodra ha együtt vagyunk. De soha nem hagytalak el,
      soha! A házad körül futkostam ? mint ahogy most is. Csak, hogy
      megbizonyosodjam róla, hogy jól vagy.?
      Nem hagyhattam, hogy rosszul érezzem magam miatta.
      ?Vigyél haza. Fáj a kezem.?
      Sóhajtott, és normál sebességre gyorsított, az utat figyelve.
      ?Csak gondold át Bella.?
      ?Nem.? mondtam makacsul.
      ?Át fogod. Ma éjjel. És én majd rád gondolok, miközben te rám gondolsz.?
      ?Ahogy mondtam, rémálom.?
      Rám vigyorgott. ?Visszacsókoltál.?
      Levegő után kapkodtam, meggondolatlanul ökölbe szorítottam ismét a kezem,
      felszisszentem, amikor a törött kezem reagált.
      ?Jól vagy?? kérdezte.
      ?Nem csókoltam vissza.?
      ?Azt hiszem meg tudom különböztetni.?
      ?Nyilvánvalóan nem tudod ? az nem visszacsókolás volt, próbáltalak lerázni
      magamról te idióta.?
      Halkan, rekedten nevetett. ?Ingerlékeny. Úgy mondanám túlságosan is védekező.?
      Vettem egy mély levegőt. Nem volt értelme vitatkozni vele, bármit kifordított, a
      kezemre koncentráltam, próbáltam kinyújtani az ujjaimat, hogy megállapítsam
      valóban eltörtek-e.
      Szúró fájdalom nyilallt az ujjperceimbe. Felnyögtem.
      ?Tényleg sajnálom a kezed,? mondta Jacob, majdnem őszintén hangzott.
      ?Legközelebb, amikor meg akarsz ütni használj baseball ütőt, vagy feszítővasat,
      jó??
      ?Ne hidd, hogy elfelejtem,? morogtam.
      Nem vettem észre, hogy merre tartunk, amíg az utcánkba nem értünk.
      ?Miért hozol ide?? kérdeztem.
      Kifejezéstelenül nézett rám. ?Azt hittem azt mondtad, haza akarsz menni??
      ?Ugh. Gondolom, nem tudsz Edwardékhoz vinni, ugye?? csalódottan csikorgattam
      a fogam.
      A fájdalom eltorzította az arcát, és láttam, hogy ez rosszabbul esett neki, mint
      bármi, amit eddig mondtam.
      ?Ez az otthonod Bella.? mondta csendesen.
      ?Igen, de lakik itt orvos?? kérdeztem, újra feltartva a kezem.
      ?Oh.? Egy percig átgondolta. ?Elviszlek a kórházba. Vagy Charlie is el tud.?
      ?Nem akarok kórházba menni. Kínos, és felesleges.?
      Üresbe tette a Rabbit-ot a ház előtt, óvatos és bizonytalan arckifejezéssel. Charlie
      cirkálója a felhajtón állt.
      Sóhajtottam. ?Menj haza, Jacob.?

     

     

    'Breaking Dawn:'

    4. Breaking Dawn

     

    • EPIZÓD: 4
    •  
    • FEJEZETEK SZÁMA: 39 fejezet

    • ÍRTA: Stephenie Meyer
    •  
    • KIADÓ: Little, Brown and Company, New York, New York, USA

    • ÉV: 2008
    •  
    • MAGYAR KIADÓ: Könyvmolyképző Kiadó (?)

    • ELŐSZÓ: " Nekem több mint valós halál közeli élményekben volt részem. Ez semmi, ahhoz képest, amit te valaha is átéltél. Ez furcsamód elkerülhetelennek látszott, újabb szembenézések a halállal. Valószínűleg én tényleg katasztrófával voltam megbélyegezve. Mégis, ez az idő annyira különbözött a többitől. El tudnál futni valakitől, akitől féltél, megpróbálhatnál harcolni valakivel, akit utálsz. Az összes reakcóm fokozódott minden fajta gyilkos körül - a szörnyek, az ellenségek. Amikor szeretted azt az egyet, aki megölt téged, az neked nem hagyott választásokat. Hogyan futhatnál, hogyan harcolhatnál, amikor megsebesítheted azt a kedvest? Ha az egész életedet oda kellett adnod a kedvesedért, hogy ne tudnád megtenni? Ha az volt az a valaki, akit őszintén szerettél? "
    • TARTALOM: Bella furgonja megadja magát, ezért Edward rendel neki egy páncélozott, sötétített üveges Mercedes Angyalt. Úgy nevezi, hogy az "átalakulása előtti " kocsija ez Bellának (ezért páncélozott), és ha Bella vámpírrá válik, tartogat számára egy másikat, (ami már ott van a Cullenek garázsában letakarva a sarokban, de ez Bellát nem érdekli annyira, ezért nem lesi meg) ez pedig az átalakulás utáni kocsi. Bella és Edward bejelentik eljegyzésüket Charlie-nak, aki először nem tud megszólalni, majd hangos nevetésben tör ki, mert elképzeli, mit fog szólni ehhez Renee, Bella édesanyja. De Renee meglepően jól fogadta a hírt, Charlie nagy bosszúságára. Alice rendezi meg az esküvőt, természetesen Esme és Renee közreműködésével, ami nagyon jól sikerül. (a Cullen  házban tartják) A party végén megjelenik Jacob, s sok boldogságot kíván Bellának, de feldühödik, és majdnem a lányra támad, mert megtudja, hogy Bella nászútra is megy " a  vámpírjával ". Sam, a vérfarkasfalka vezére fogja vissza Jacobot. Ezután Bella és Edward elmennek a nászútjukra, az Esme szigetre. Ez a sziget Esmeé, ő adta "kölcsön" nekik. Edward betartja ígéretét, s lefekszik Bellával, de megbánja döntését, mert túl erősen szorította a lányt, s tele van kék-zöld foltokkal, és horzsolásokkal. Ez Bellát nem nagyon érdekli, ezért megpróbálja újra elcsábítani Edwardot. Kezdetbe Edward elutasítja, majd "beadja" a derekát. 17 napja vannak a szigeten, mikor Bella rájön egy doboz nem használt tamponból, hogy terhes. Edward sokkot kap, s azonnal hazautaznak, hogy Bellából "kiszedjék azt a valamit". Ezt Bella nem hagyja, ezért Rosalie-tól kér segítséget, mert csak ő támogatja, hiszen ő is szeretett volna gyereket. Edward teljesen összeomlik, mert tudja, hogy Bella ezt nem élheti túl. Jacob is Bella segítségére siet, falkájának ellenszegülve. Szülés közben Bellának több bordája és a gerincoszlopa is eltörik. (a terhesség 1 hónapig tart) De Edward-nak végül sikerül "megmentenie" Bellát. Vámpírrá változtatja. Bella az önmegtürtőztetés és a védelem "képességét" kapja meg. Egy láthatatlan burok van körülötte, ami megvédi az elméjét a többi vámpír képességeivel szemben. Ezért nem tud Edward olvasni a gondolataiban még most sem, histen emberként is megvolt Ballának ez a "képessége". Edward-nak és Bellának lányuk született, Renesmee. Ő csak félig vámpír. Ugyanúgy öregszik, mint az emberek, a szíve is dobog. A vért kedveli, bár emberi táplálékkal is beérné, és a bőre is áthatolhatatlan. Jacob szándékán kívül megjelöli Renesmee-t. Amikor ezt Bella megtudja, Jacobra veti magát, de megállítják, s beletörődik, hogy egy nap Jacob a vője lesz. Bella "19" születésnapjára egy közös házat kap Edward-al. Jacob beavatja Charlie-t a vérfarkas - vámpír titok nagy részébe. A Volturi megtudja, hogy Bella vámpírrá vált, s Renesmee születéséről is értesülnek Irinia jóvoltából. Forks-ba jönnek, hogy eldöntsék, mi legyen a kislánnyal. Megöljék-e, mivel nem tudják, hogy Nessie (Renesmee) nem igazi vámpír. (gyermekeket nem lehet vámpírrá változtatni, mert azok még nem tudják türtőztetni magukat) Hogy meggyőzzék a Volturit, Cullenék több vámpírt is tanunak hívnak Forks-ba. Alice és Jasper elmennek Forks-ból, de senki sem tudja, miért. Alice titkos üzenetet hagyott Bellának, Bella pedig követi a benne lévő utasításokat. A Volturi megérkezik, ők is hoztak tanukat. Először támadni akarnak, de (főleg Bella jóvoltából) nem tudják bántani őket. Bella közben megtanulta, hogy a pajzsát ki tudja terjeszten
    Oldalmenü
    Diavetítő
    Szavazás
    Szerinted Bella és Edward összeillenek?
    szerintem nagyon is
    nanááá
    nem ,dehogy
    talán, de kitudja
    nem tudom
    Naptár